Kritika #1: Nyctophile

Helyesírás:

Ezúttal ezzel kezdem a kritikát, mert mikor elkezdtem olvasni a történetedet, ezzel kapcsolatban fogalmazódott meg bennem a legtöbb gondolat. Véleményem szerint tudsz helyesen írni – papíron. Könnyen észre tudtam venni a hibáidat, mert mikor először elkezdtem gépen írni, én is hasonlókba estem bele. Típushibáid vannak, amiken könnyű javítani, ha megjegyzed őket, ezért mindegyikhez hozok egy példát a prológusodból.

·         írásjelek:

„Rémülten nézett rám barna szemeivel , miközben csak egy szó jött ki remegő ajkán.”

Pontnál, vesszőnél, felkiáltójelnél, egyszóval mindennél ugyanaz a szabály érvényes. Elé nem, utána teszel szóközt. Az első néhány mondatnál ezt jól is írtad, nem is értem, hogy utána miért váltottál át a rosszra. A lényeg, hogy az előbbi mondat helyesen így lenne:

Rémülten nézett rám barna szemeivel, miközben csak egy szó jött ki remegő ajkán.

Egyébként ajánlom, hogy a fejezeteidet először Wordben írd meg, mert bár a helyesírás ellenőrző sem mindig tökéletes, de ezt a hibát például kiszűri.

·         párbeszédek: ez elég jellemző hiba, sosem számoltam, de szerintem tíz blogból nyolcnál rosszul írják. Ez egy olyan dolog, ami még ha sokat olvasol, se biztos, hogy megmarad benned, hiszen sosem arra figyelsz, hogy mikor tesz pontot a szerző, mikor ír nagybetűvel. Ajánlom, hogy vegyél elő egy regényt, teljesen mindegy, hogy milyet, és figyeld meg benne jobban a párbeszédeket, akkor világossá válik a magyarázatom.

Íme néhány példa a prológusodból úgy, ahogy te írtad, és ahogy helyes lenne:

„- De anya , fáj a térdem.- mondta szomorúan a kisfiú.” → – De anya, fáj a térdem – mondta szomorúan a kisfiú.

Nézzük, mit is kellett volna máshogy írnod.

1.      Először is, a vesszőt, amire már az előző pontban kitértem.

2.      Másodszor, a rövid - helyett ez a helyes párbeszédeknél: –. Ha megfigyeled, ez hosszabb. Ugyancsak a Wordöt tudom ajánlani, ahol (bár nem mindig, ezt sosem értettem miért), de automatikusan átjavítja. Rögtön a billentyűzetből is elő lehet hívni (legalábbis ha nem magyarra átkonvertált angol billentyűzeted van, mint nekem), de én meg szoktam keresni a szimbólumok között, és akárhányszor szükségem van rá, csak bemásolom. Ez sem olyan bonyolult tehát: a párbeszédeknél hosszú gondolatjelet, az összetett szavaknál pedig rövid kötőjelet teszel.

3.      Harmadszor magára a párbeszédre térnék ki. Amikor megszólaltatod a szereplődet, majd egy rövid magyarázatot fűzöl hozzá, kétféleképpen teheted, és a helyesírásánál is először azt kell eltalálnod, hogy melyik csoportba esik. Az egyiknél folytatod a mondatot, a másiknál újat kezdesz. Ez az előbbibe tartozik bele, ahogy az összes többi ehhez hasonló is: kérdezte, gondolta, emelte fel a fejét, ütötte meg, stb. Ilyenkor a megszólalás után nem kell pontot tenned, a hozzáfűznivalót pedig kis betűvel kezded. A másikra jó példa a következő mondatod:

„- Hallgass már!- a lábával megrúgta a kisfiút , aki leesett a földre.”→ – Hallgass már! – A lábával megrúgta a kisfiút, aki leesett a földre.

Ebben az esetben tehát, mivel új mondatot kezdtél, a megszólalás végére pontot (vagy ez esetben felkiáltójelet) kell tenni, amit a korábbinál ugye elhagytunk, a gondolatjel után pedig nagybetűvel kell kezdeni a mondatot.

Remélem, valamennyire sikerült elmagyaráznom a hibáidat, de ha mégsem, ajánlom ezt az oldalt: http://anime-fanfiction.hu/fanfiction/viewpage.php?page=helyes. Itt részletesebben leírják mindazt, amit most elmondtam.

·         Igeidők: mikor elkezdesz írni egy történetet, legyen az novella, regény, vagy akár vers is, már az elején el kell döntened, hogy milyen időben írod: múltban vagy jelenben. A klasszikus a múlt, és én is ezt ajánlanám neked: ebben a legkönnyebb jól írni, a jelenbe gyakran belekavarodhatsz, és ha nem megfelelően tálalod, idegesítővé válhat az olvasó számára.

De akkor most térjünk vissza te történetedre, és hogy miért is hoztam fel ezt: te mindkettőt használod. Először elkezdted jelen időben, aztán átváltottál múltba a következő bekezdésben. A végén már odáig eljutottál, hogy mondatonként cserélgetted az igeidőt.

Itt szerintem nem szükséges példát írnom, ha átolvasod a prológust, figyelj meg minden igét, és rájössz, mire gondoltam.

·         Pontok: a prológusban csak egy pár mondatban fordult elő, de úgy gondolom, fontos, hogy erre is kitérjek, mert erre is létezik egy szabály: vagy egy, vagy három. Ha el akarsz nyújtani egy mondatot, akkor használod a hármat, minden másnál pedig az egyet. Olyan nincs, ahogy te csináltad, hogy rányomsz a billentyűzetre, aztán egyszer csak leveszed az ujjad, mikor van már pár pontod.

Fogalmazás:

Egyelőre kezdetlegesnek mondanám a fogalmazásodat, de nem feltétlenül rossz értelemben. Látok benne lehetőséget, és ha sokat írsz, olvasol, rengeteget tudsz fejlődni anélkül, hogy észrevennéd. Ez a folyamat általában tudat alatt lezajlik, éppen ezért nem is tudok túl sokat hozzátenni, mindössze néhány dologra hívom fel a figyelmedet, amik ezúttal nem hibák, csak ötletek, amivel jobbá teheted a történetedet.

·         Változatos hosszúságú mondatok: a te mondataid általában rövidek, márpedig ha csak tőmondatokban írsz, az megakaszthatja az olvasót. Próbálj néha hosszabb mondatokat összehozni! Ezt akár utólag is megteheted, visszaolvasod a történetedet, és összevonsz párat. Persze nem kell mindig hosszúnak tenniük, idővel kitapasztalod, mikor mit érdemes használni. Azt ajánlom, hogy miközben írsz, sokszor olvasd vissza, akár hangosan is, közben próbálgasd, hogy hangzik a legjobban.

·         Szókincs: gyakran előfordulnak szóismétlések. Ha csak kevés van belőlük, szándékosságot sugallnak, felhívják magukra a figyelmet, de ha túl sok, az már zavaró lehet. Ha észreveszed, hogy két (vagy több) mondaton belül ugyanazt a szót ismételgeted, keress szinonimát, vagy ha nem találsz, gondolkodj el rajta, hogy tudnád átfogalmazni őket.

·         Részletesebben: ügyelj arra, hogy ne csak cselekményt írj! Igaz, hogy a történet előrehaladása szempontjából ez a legfontosabb, de ahhoz, hogy teljes képet adj, ennél többre van szükség. Vegyük példaként az első fejezetet. Indítasz néhány sor gondolattal, ami nagyon jó. Aztán a semmiből előkerül egy legjobb barátnő, akiről az előbbi titulusán túl csak a nevét tudjuk. Hogy néz ki? Hány éves? Milyen a személyisége? Aztán, hol vannak egyáltalán a szereplők? Ki a főszereplőnk?

például: „Megfordultam , és felnéztem a kollégiumra. Egy hatalmas , régi épület. Nagyon klassz.” → Vagyis tudjuk róla, hogy nagy és régi. De milyen régi, milyen korban tudnád leginkább elképzelni? Milyen stílusú? Milyen színűek a falak, milyen az ablakok formája? Körülötte mi van? Park, erdő, vagy egyszerűen a város többi épülete?

Történet: szeretem a romantikus történeteket, és ezt ebbe a kategóriába tudnám besorolni. Egy lány, aki új életet kezd messze az otthonától, és mindentől, amit ismer – nem éppen eredeti ötlet, de bőven van benne más, ami annak mondható. A prológust nagyon jól eltaláltad, a négy fejezetet utána olvasva nyilvánvalóvá vált számomra, hogy a kisfiú, akit Melissa talált, bizonyára Zayn. Az egyelőre nem világos, hogy utána miért nem találkoztak többet, remélem, ennek magyarázatára még sort kerítesz. Tetszik a szereplők sötét múltja, hogy nem átlagos tizenévesekről írsz, hanem olyanokról, akik már sok rosszat megtapasztaltak. Szintén pozitívum, hogy ezt a személyiségükön is érzékelteted: Melissa zárkózott lett, Zayn pedig bizalmatlan. Kettejük kapcsolata is érdekes. A vonzalom nyilvánvaló, valahogy mégsem közelítenek egymáshoz.

Karakterek:

·         Melissa: a prológus + a négy fejezet után valamennyire azt hiszem, sikerült kiismernem. Zárkózott, félénk és érzékeny. Ezzel megadtad a legalapvetőbb tulajdonságait, egy teljes karakterhez azonban több kell, főleg, hogy az ő szemszögéből írod a történetet. Az jó, hogy a múltjából hozol néha jeleneteket, ezekkel indokolhatod meg a legegyszerűbben a kialakult személyiségét. Javaslom, hogy mondj róla apró, kevésbé fontos dolgokat is, amik jellemzik, és alátámasztják a fő jellemvonásait.

·         Zayn: igazi rosszfiú, aki után bomlanak a lányok, de azért titokban megölt valakit. Mivel még nem sok fejezet van kész, nem baj, hogy róla csak ennyit tudunk, felcsigázza az olvasókat. Én például mindig arra vártam, hogy mikor lesz már egy közös jelenete Melissával.

·         Bells: aranyos, szimpatikus lány, hiperaktív, divatbolond, és közvetlen. Szerintem őt sikerült a legjobban bemutatatnod eddig.

·          A többi szereplőnek eddig inkább csak a nevét tudjuk, mást semmit, ezért róluk nem sokat tudok mondani, hiszen még a nevét sem sikerült mindnek megjegyeznem.

Realitás:

Fontos, hogy egy történet reális legyen, hogy mi, olvasók, el is higgyük, amit olvasunk: beleéljük magunkat, együtt izguljunk a szereplőkkel, átérezzük az örömüket vagy fájdalmukat. Néhány apróság, amit nem találtam hihetőnek a történetedben:

·         „Öt éves korom óta nem sírtam egészen a mai napig.” → néha mindenki szokott sírni. Talán ez idővel egyre ritkábban fordul elő, de azt nehezen hiszem el, hogy egy óvodás, majd egy általános iskolás kislány ezt meg tudja állni.

·         Aztán a következő: nagyon tetszett az elején a titokzatosság Melissa bátyjáról. Először megtudjuk, hogy halott, amit néha felemlegetsz, de nem árulod el, ezzel még jobban felcsigázva az olvasókat. Aztán bumm, Bell megkérdezi, és rögtön mindent elmond neki, pedig épp csak akkor ismerték meg egymást. A bizalomhoz több idő kell, ahogy egy barátság kialakulásához is. Előfordulhat, hogy két ember már az első perctől fogva kedveli egymást, és jól kijönnek, de mégsem osszák meg egymással az életük legsötétebb mozzanatait.

·         Egyetem vagy gimnázium? A leírtak alapján a történet kezdetén Melissa az első egyetemi évét kezdi, a jelenetek mégis arra utalnak, mintha egy gimnáziumról lenne szó. Hogy miért mondom ezt? Lássuk:

o   a 3. fejezetben a szereplők az évnyitóra mennek. Én idén kezdtem az egyetemen, és egy kezemen össze tudom számolni, hogy hányan mentek el az évnyitónkra. Talán néhány túlbuzgó elsős még benéz, de a többség inkább élvezi még egy kicsit a nyarat, mivel amellett, hogy semmi érdemlegeset nem mondanak, még csak nem is kötelező.

o   „Közben észre sem vettem , hogy az igazgató felállt a színpadra és elmondta a mondandóját.” → az egyetemen dékán van, nem pedig igazgató.

o   „A bejárat mögötti folyóson vannak az öltözők és egy kis szoba a tanároknak.” → tanári a gimiben van, egyetemen irodájuk van (nálunk pl. egy iroda 2-3 tanárnak).

·         Az újságcikk: egy újságban általában objektív cikkek vannak, pláne, ha egy gyilkossági ügyről van szó. Leírják, mi történt, kit gyanúsítanak, és nagyjából ennyi.

„Még egyszer felhívom az önök figyelmét ! Éjjel ne kószáljanak az utcákon , mindig ellenőrizzék , hogy be legyen zárva az ajtó és menyire  csak lehet kerüljék  Zayn Malik-ot. Avery Ewans gyilkosát !” → ezzel nagyjából úgy állítod be a srácot, mint egy közveszélyes sorozatgyilkost mindössze azért, mert a barátnője azután halt meg, hogy veszekedtek. Egyáltalán hogy halt meg? Nekem a leírtak alapján inkább tűnt öngyilkosságnak az eset…

Alapvetően tehát egy izgalmas történetnek ígérkezik, amiben rengeteg lehetőséget látok. Jó a fantáziád, látszik, hogy sok ötleted van, már csak a megvalósításán kell egy kicsit csiszolni, és tökéletes lesz. Kíváncsian várom a folytatását, ugyanis az utolsó mondattal nagyon felcsigáztál. Sok sikert az íráshoz, remélem, segítségedre lehettem a véleményemmel.